Emlékszel még, amikor egy böngészős játékot egy hosszú fórumbejegyzés, egy cikk, vagy egy ismerősöd Messengeren bedobott linkje alapján találtál meg? Ma már egész más a helyzet. Csak pörgetsz egy katalógust, meglátsz egy jól kinéző csempét, rákattintasz, és már indul is a játék. Ezen az egyetlen kattintáson múlik az egész.
Gomb a hosszas magyarázat helyett
Ma egy ütős borítókép és egy tiszta, beszédes cím százszor többet ér bármilyen hosszas leírásnál. Akik eddig ahhoz szoktak, hogy majd kisregényben elmagyarázzák, mit is kell csinálni a játékukban, azok most komoly bajban vannak. A játékosok ugyanis előbb indítanak, és csak utána – esetleg – olvasnak.
Egy független, kisebb fejlesztőcsapatnak ez világos üzenet: az indítás utáni első öt másodperc mindent eldönt. Ha a játékos nem érti meg azonnal az alapokat, egész biztosan nem fog visszalépni a menübe elolvasni a leírást. Egyszerűen csak átkattint a következő játékra.
De mit nyernek ezzel a fejlesztők?
Először is, a kirakatrendszer óriási mértékben leviszi a belépési küszöböt. Neked, mint játékosnak nem kell semmit telepítened, nekik pedig nem kell aggódniuk a kompatibilitás miatt. Egyből bedobhatják a játékukat a mélyvízbe, és a visszajelzés azonnal jön: abból, hogy hányan játsszák, nem pedig abból, hogy miket írkálnak kommentben.
Ami viszont a legjobb, hogy ez egy abszolút tiszta meccs. Ott áll egymás mellett a csempéken a komoly pénzből fejlesztett cím és a sufniban összerakott kis játék. És nem az fog nyerni, akinek drágább volt a marketingje, hanem az, akié érthetőbb és szórakoztatóbb.
És mi az, amiről te, mint játékos lemaradsz?
Leginkább a kontextusról. Abból az egy csempéből sosem fogod megtudni, hogy egy játékot egyetlen srác kódolt a szobájában heteken át, vagy hogy szándékosan hagyták ki belőle a mentést. Ezeket a dolgokat mind neked kell felfedezned játék közben, és ami elsőre talán csúnyábbnak tűnik, az kapásból kiesik a rostán.
És van itt még egy komoly probléma: az egyformaság. Amikor minden fejlesztő arra az egy kis négyzet alakú csempére próbálja optimalizálni a játékát, a borítók és a címek elkezdenek rémisztően hasonlítani egymásra. Mindenki ugyanazokat a már bevált trükköket másolja.
Szóval, hogyan is érdemes böngészni a kirakatban?
- Mindig a műfajt nézd először. Ha egy játékon van tíz különböző jól hangzó címke, abból a fele jó eséllyel csak egy olcsó marketingfogás.
- Ha már elindítottad, adj neki egy esélyt. Az első fél perc úgyis azonnal meg fogja mutatni, hogy tényleg azt kaptad-e, amit a borító ígért.
- Ne higgy vakon a toplistáknak! Azok sokszor csak azt mutatják meg, hogy mire kattintottak a legtöbben, nem pedig azt, hogy mi az igazán jó játék.
- Néha érdemes visszatérni ahhoz, amit elsőre bezártál. Adj neki egy második esélyt, mert sok zseniális cím csak később fedi fel a valódi arcát.
A lényeg, hogy ezek a katalógusok nem tették tönkre a játékélményt. Egyszerűen csak arra kényszerítenek minket, hogy sokkal gyorsabban – és néha könyörtelenebbül – válasszunk.